Szam0s83 2010.12.08. 00:45

A Murányi-csapda

Szex, Marsi Anikóval, aki Hajdú Péternek volt öltözve, és Lettermannek képzelte magát. Bizarr ugye? Az egész ott kezdődött, ahol a közepe. Szüzességem elvesztése, mindenféle előjáték nélkül történt. Durr, bele a közepébe, mélyen, érezzem csak milyen tökös is ez a szakma. Kemény volt és durva, mégis élveztem minden percét, mintha mindig is szexre születtem volna.

Amikor sétáltam a hétfő esti Murányi-műhelyemre, fogalmam sem volt mi várhat rám. Azt már megszoktam, hogy minden alkalommal beleszaladunk egy Murányi-csapdába. Na, nem a Bourne trilógia egyik magyar változatát forgatjuk minden hétfőn – habár rejtély is és ultimátum is akad időnként-, hanem csak a Népszabadság fenegyereke érzi magát fenemód trükkösnek. Mindig kitalál, hoz valamit, amivel kizökkent mindenkit a jó tanuló szerepköréből. Nehogy azt hidd már, hogy csak beülsz és figyelsz, mint a gímiben. Legutóbbi húzása azonban, nagyon ütősre sikeredett. Életem első interjúára úgy készülhettem, hogy sehogy. De tényleg sehogy, a szó szoros értelmében. Lövésem se volt, hogy ki lesz, aki elveszi a szüzességem. Beültünk, és végre fény derült a rejtélyre. Marsi Anikó. Ó - mondom magamban-, ennél kaphattam volna sokkal félelmetesebb személyt is – „jóakaróimnak” egyből egy rommá gyúrt fegyenc jutna eszükbe-, amely ártatlanságomra merészel törni. Kedves, intelligens, szép. Ruháim ledobva, örömmel vetem magam elé. Gyere csak. Erre ki lép be? Hajdú Péter. És még szoknya sem volt rajta, hogy kicsit „megkívánjam”. Persze a hétfő nem múlhat el Murphy ténykedése nélkül. Nem is telt. Naná, hogy engem húztak ki elsőnek, aki a képzeletbeli oltárra lép. Időm sem volt izgulni vagy félni. Bár bevallom büszkén, nem is vagyok az a típus. Szóval, ott ült előttem Marsi Anikó Hajdú Péterként. Egész jó munkát végeztek a maszkosok, sminkesek, majdnem átejtettek. Ha nem olyan kedves és intelligens, biztos beugrottam volna. A Murányi-csapda egészen átlátszónak tűnt mindaddig, amíg az utolsó mondatainkhoz nem értünk, ahol is Anikó következőket mondta: „Az én műfajom a talkshow, maradok is ennél, nem fogok pénzért bohócot csinálni magamból. David Lettermant sem látjuk semmi másban, nem mintha hozzá hasonlítanám magam, habár lássuk be, megtehetném.” Ekkor döbbentem rá, engem tényleg átejtettek. András azzal, hogy nem egy Hajdú Péternek maszkírozott Marsi Anikó vette el a szüzességem – ráadásul megrögzött hetero vagyok-, Péter pedig azzal, hogy a bulvársajtónak, és magának az egész médiának szögesen ellentmondva, egy kedves, intelligens, kőkeményen őszinte pasas, aki nem véletlen, hogy ott tart, ahol.

Gyakorlatilag olyan voltam, mint egy naiv kislány, aki rákap a szexre. Átvertek, elvették a szüzességem (bár erre már régóta vágytam), és még előjáték sem volt. Csak egyet sajnálok, hogy a vége is ott fejeződött be, mint ahol elkezdődött. A közepén. Pedig annyira élvezetem volna még David Lettermannel…

A bejegyzés trackback címe:

https://ujsagiro-leszek.blog.hu/api/trackback/id/tr232501082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kata7555 2011.11.21. 15:27:12

Szia!

Nagyon tetszenek az írásaid és lenne 1-2 kérdésem hozzád, ha esetleg tudnál időt szakítani rám.
katalin.renyai@gmail.com

üdv,
Kormos-Rényai Katalin