Álomesküvő, álomruha, álomférj. Tudom, hogy ha egy nő ráveszi a pasiját, hogy házasságra adja a fejét, akkor a tökéletes jelzőt szeretné elé, nem pedig a humorosat. Na jó, ezzel talán mi férfiak is így vagyunk. Azonban az élet ennél sokkal viccesebb forgatókönyvíró. Édesen szunyókáló pillangók, rossz kezekbe került fényképezőgép, túlságosan kitárulkozó menyasszony, kukkot sem értő vőlegény. Nevetőgörcs, fehérruhában.

SZAMOSSZEGI GÁBOR
 
Be kell, hogy lássuk, nem csak nálunk vannak a legszebb nők a világon, de a humor sem költözött messze tőlünk. Braziloktól a brittekig, Mary Poppinstól Vőfély Bandiig. Utána jártunk a legviccesebb esküvői történeteknek, amelyből kiderült, mi ebben is az élen járunk. Egy Angliában élő honi fotós például egyetlenegy hasizmokat megdolgoztató történettel sem bírt előállni. Bezzeg mi. Magyar virtus? Nem tudom, de a sírva nevetést garantálni tudjuk minden kedves olvasónak. Szemezgettünk…
 
Amikor akasztják a hóhért, Varga-Kovács Tímea (30) esküvőszervező
 
Milyen lehet annak a menyegzője, aki már négy éve szervez ilyet más szerelmeseknek? Egy hollywoodi vígjátékot sem lehetne jobban megírni.
 
„A legviccesebb történet talán a saját esküvőm kapcsán jut eszembe. Nem volt semmi az biztos. Előjátéknak már az sem volt rossz, hogy a bevonuló zenénk (The Beach Boys – Wouldn’t it be nice) közé a hangtechnikusunk bevágta a Beatlestől, a Help című szám refrénjét… Az első pillanat döbbenetét röhögő görcs követte, megadva az alaphangulatot mindenkinek.
Kicsivel később. 15 fok. Polgári ceremónia. Pillangóreptetés. Nos, a kis lepkékről tudni kell, hogy 20 fok alatt „alszanak”, ergo nem repülnek. Azért mi megpróbáltuk, mert az anyakönyvvezető szövegében benne volt már ez a program, meg egyébként is… Megkaptuk a reptető kosarat, kibontottuk, és vártuk, hogy a pillangók hírül vigyék szerelmünket, ahogy azt az anyakönyvvezető elővezette. Néhány bátor jelentkező kivételével a kis szárnyasok sehová nem repültek. Erre, az akkora már hivatalosan is férjem elkezdte kirázni őket a kosárban. Tudják, olyan kis finoman, férfiasan. Izomból. Előttetek van ez a kép? A vendégek persze hatalmas hahotázásba kezdtek, velünk együtt. Amíg élek el nem felejtem, alig bírtuk abba hagyni, hogy folytathassuk a ceremóniát. Mindezt megspékeltük egy kis kívánságlámpa eregetéssel, esőben és szélben. Mert az úgy normális. Négy métert szállt, aztán rabságban kötött ki egy fán. Ez már csak a hab volt a tortán.”
 
A kitárulkozó, Anikó (35) üzletvezető
 
Léteznek olyan apukák, akik szívük szerint nem engednék randizni kicsi lányukat, röpke 40-42 éves korukig. Persze legbelül mindvégig tudják, örökké nem foghatják a kezüket. Az utolsó út előtt, így sokszor idegesebbek, mint egy tinédzser az első csóknál. Ez azonban roppant humoros történeteket szülhet. Főleg, ha a jelszó a következő: mindent megmutatni.
 
„A párom unokabátyja vitt minket a helyszínre, én valamiért elől ültem az autóban. Amikor odaértünk, segíteni akart kiszállni a srác. Ahogy kinyitotta a kocsiajtót, az egész ruha a nyakamba ugrott –köszönhetően az abroncsnak-, így mindenki belátást nyerhetett féltve őrzött testtájamnak. Én úgy égtem, mint még soha, ami egy olyan nevetőgörcsbe torkollott, hogy fél órába telt, mire ki bírtam mászni a limuzinból. Nagyon vicces volt, arról már nem is beszélve, hogy előtte édesapámnak kellett felöltöztetnie, mert anyum eltűnt valahová egy órára. Ettől olyan zavarba került a drága, hogy még a hamutálat, és annak tartalmát is rávarázsolta a hófehér ruhámra. Ő, nem mert nevetni, én annál jobban. Azóta is azon viccelődünk, hogy ez egy égi jel volt. Felesleges volt pénzt adni a drága ruhámra, mert ennyi erővel meztelen is mehettem volna.”
 
Szavak nélkül, Tamás (30) személyi edző
 
Előfordult már veled olyan, hogy gejzírként akar utat törni magának a nevetés? Mindez persze a legkínosabb hangok kíséretében, orrból, majdnem megfulladósan? Na és hol máshol, mint ahol tényleg nagyon türtőztetnünk kellene magunkat, mondjuk az anyakönyvvezető előtt. Visszafojtani? Lehetetlen.
 
„Az én történetemhez hozzátartozik egy aprócska kis háttér információ, mégpedig, hogy a feleségem Mariana, brazil. Éppen ezért neki és családjának rendkívül fontos volt, hogy az ő országukban esküdjünk meg. A bökkenő csak az volt, hogy nem igazán beszélem túl jól a nyelvüket. Az, hogy hivatalos fordítót alkalmazzunk, egy vagyonba került volna. Úgyhogy maradt a youtube. Megnéztem vagy száz ilyen ceremóniát, mielőtt elérkezett a várva várt perc. A házasságkötő úriember olyan durva riói akcentussal beszélt, ráadásul orrból, hogy képtelenség volt megérteni mit mond. A videókhoz a legkisebb köze sem volt. Így nem maradt más, mint előhúztam a messze híres magyar furfangtáram és mondtam a kedvesemnek, szorítsa meg a kezem, ha mondanom kell az igent. Kettőt, amikor készülj, egyet, amikor mehet. A portugál bla-bla közben, olyan nevetőgörcs tör ránk, amelyet nincs ember, aki kibírt volna. Szegény párom a könnyekkel küszködve próbálta rántgatni a kezem, hogy valahogy győzzük le a lehetetlent és higgadjunk le. Persze nekem meg fogalmam sem volt, most éppen miért szorítja a kezem. Készüljek vagy mondjam? Ez tényleg kabaréba illő volt, de végezetül csak sikerült jókor kimondanom a megváltó szót. Szerencsére a brazil egy jó kedélyű nép, úgyhogy mindenki nagyon jól szórakozott.”
 
A józan részegek, Judit (26) marketinges
 
Igen, igen, és igen. Naná, hogy nincs esküvő túlzott italfogyasztók nélkül. A probléma csak akkor kezdődik, amikor a vőlegény viszi a prímet. Amihez ha csatlakozik a kedves nagymama is, kész a totális téboly.
 
„Egyből a közepébe. Férjem már a ceremónia előtt iszogatott egy kicsit, csak hogy oldottabb legyen a hangulat. Akkor viszont még nem tudtam mire készül. Aztán a drágám a boldogító igen helyett azt mondta, hogy őt kényszerítették és valójában nem akarja ezt az egészet. A násznép hahotázott, én sokkot kaptam, az anyakönyvvezető pedig az első döbbenet után olyan hatszor kérdezte meg, hogy biztos szabad akaratából vesz el engem. A humorizáló férjem, aztán jócskán felöntött a garatra, és akit csak ért, itatott. Így járt a sógorom is, aki annyira berúgott, hogy azt is elfelejtette hova parkolt az autójával. Nem is lett volna gond, ha nem hívja ki a rendőrséget, hogy lopás történt. Persze hamarosan kiderült, hogy kicsit messzebb állt meg, biztonság kedvéért pont a rendőrség előtt.
A férjem közben vetkőző showt rendezett a tanúmmal, majd a méregdrága ingével valami idióta felmosta a jégert. A mai napig nem értem, hogy egy óra múlva hogy került rá megint ugyanaz az ing. Anyám azt mondta ezek után, hogy ő nem is látta, hogy részeg lenne. Persze, meg azt sem, hogy a 74 éves nagynéném limbózott, a nagymamám meg mezítláb táncolt. Azóta nincs olyan családi összejövetel, hogy ne fetrengjünk a nevetéstől az esküvőnket emlegetve.”
 
 
Mellesleg a fotók, Niki (30) vállalkozó
 
Tudom, először a saját házam táján kellene söpörnöm. Azonban utólagos engedelmükkel, végezetül itt egy majdnem feledésbe merült történet a személyes emlékeim raktárából. Egy igaz „mese” a szerelemről, a kíváncsi fotósokról, és arról, hogy a pap is ember.

 

 

„Azt, hogy emlékezetes és egyedi legyen az esküvőnk, már a pap bácsi biztosította. A szokásos felvezető mondókája után, amikor már csak az igenek várattak magukra, simán Gábornak szólította vőlegényemet, aki egyébként Peti. Szörnyű kínok közepette bírtuk csak ki, hogy ne röhögjük szét a fejünket. Aztán másnap már őszintén kinevethettük magunkat, főleg amikor a fényképeket kezdtük nézegetni. Voltam olyan okos, hogy kedves testvéremre, Szabolcsra bíztam a családi fényképezőgépet, aki a drágalátos barátjával, Gáborral (ő lennék én) kattintgattak is lelkiismeretesen. Készült is kép dögivel, csak éppen a meghívott női vendégek melleiről. Mindegy volt, hogy 18 vagy 75 éves, ők szépen ráközelítettek és megörökítették nekünk az összes dekoltázst, amit találtak. A ceremóniáról vagy esetleg rólunk egy darabot nem találtunk. Viszont „mellesleg”, iszonyatosan jót nevettünk.”

 

 joy.hu/szerelem/16443_bakik_a_nagy_napon_vicces_eskuvoi_tortenetek.html

A bejegyzés trackback címe:

https://ujsagiro-leszek.blog.hu/api/trackback/id/tr632763710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.